Homokmégy

Weboldal

Homokmégy a kalocsai Sárköz keleti részére, az Őrjeg mocsarai mellé, árvízmentes kiemelkedésre települt. Határában van a Sárköz legmagasabb pontja, a Halomi hegy (106 m) 1938-ban László Gyula avar kori temetőt tárt fel Halomban, ásatásának anyagát a Nemzeti Múzeum őrzi. 1996-ban az Alsómégy-Homokmégyi földút mellett X.-XI.századi sírokat ástak ki.

Az Árpád-kori Mégy határában ma három hasonló nevű település található, ezek közül csak Alsómégy fekszik a valamikor Sár, az Őrjeg mocsara mellett. Kecskemégy nevét 1426-ban Homokmégyét 1444-ben említik először oklevélben. A név mégy utótagja száraz meder, időnként kiszáradó ér jelentésű, homok előtagja pedig a talaj fajtájára utal.

Mai területén volt Homokmégy, Sármégy, Kecskemégy, Halom, Körme, Máriaháza, Nádasd, Hillye és Mayosháza. A XVIII.század végén alakult ki a település újabb szállása Mácsa. Az egyedi szerkezetű, szállásokkal rendelkező Homokmégy közigazgatási területéhez napjainkban öt kisebb település tartozik: Alsómégy, Hillye, Halom, Kiskecskemégy és Mácsa.

Római katolikus plébániája 1877-ben létesült, anyakönyveit 1878-tól vezetik. 1878-ban Szent Adalbert tiszteletére szentelték fel új templomát. Az önkormányzat 1997-ben természetvédelmi területté nyilvánította a 600 hektáros Őrjeget.

1945 után sokat fejlődött a község infrastruktúrája (villany, óvoda, iskola, könyvtár, kultúrház, lakások, ártézi kút, vegyesboltok).

1954 és 1973 között több népzene-kutató és gyűjtő fordult meg a faluban.
1963-bana Magyar néprajzi Atlasz egyik gyűjtőpontja Homokmégy volt.

1991-ben alakult meg a község kúlturális életét támogató Homokmégyért Alapítvány. 1998-ban ünnepelte 800. és az önállóvá válás 100. évfordulóját, ebből az alkalomból született a település monográfiája.

Jelentős az itteni hímző háziipar, híres tojásfestő-, pingáló- és hímző asszonyok szülőhelye Homokmégy. Az utóbbi időben egyre jelentősebbé válik a vadászturizmus is Homokmégy életében.